Laesia

~ írások ~


Leave a comment

A tökéletességbe és tovább

Olyan volt, mintha mindig ismerném, mindig ismertem volna őt. Pedig nem ismertem, nem is láthattam, azelőtt. Messzi földről jött. Mindenben más volt, mint én, mint mi, vagy mint aminek képzeltem őt. Csatákon vívtunk keresztül. Mindig meglepett, a csalódás pozitívan ért. Rosszabbnak gondoltam, pedig a kezdetektől eszményítettem, valamiért. Azt álmodtam, kézenfogva repülünk. A tökéletességbe. És tovább. Mert ő arra repül. De az eszményképeknek, és az eszményképekkel is, nagyon nehéz itt lent a Földön. Azért nem adom fel. Hogyan is tehetném? Próbálok felnőni a feladathoz, hozzá. Próbálom felnöveszteni őt. És nem lehúzni ide a Földre, hisz ez a kapcsolat sem innen jött. Nem itt köttetett – és meg sem maradhat itt. Marad az Égiekbe vetett hit. FB_IMG_1497624681065

Advertisements