Laesia

~ írások ~


Leave a comment

Elengedni könnyű. Ragaszkodni volt nehéz….

Csupasszá válni – ebben nincs semmi vész.

Ha leomlik egy idol, mi marad?
Semmi – és ez jobb, mint egy gondolat.

Kicsit bosszant, hogy nincs egy fájdalmas pillanatom – ahogy hétfő reggeli futásnál a
Szomorú vasárnapot hallgatom.

Színjáték az egész – most Szonja énekel. Az édesanyára gondolok, aki már nem élvezheti.
És ettől (s)írnom kell…

 

open

Advertisements


Leave a comment

Kosztolányi Dezső: Azon az éjjel

Azon az éjjel
az órák összevissza vertek.
Azon az éjjel
holdfényben úsztak mind a kertek.
Azon az éjjel
kocsik robogtak a kapunk alatt.
Azon az éjjel
könnyben vergődtek a fülledt szavak.
Azon az éjjel
égett szobánkba gyertya, lámpa.
Azon az éjjel
féltünk a borzasztó homályba.
Azon az éjjel
arcunk ijedt volt, halavány.
Azon az éjjel
halt meg szegény, ősz nagyapám.

Azon a reggel
csupa rokon jött, sirató nép.
Azon a reggel
sürögtek az öreg mosónék.
Azon a reggel
kendővel kötötték fel gyönge állát.
Azon a reggel
lassan vezettek a földúlt szobán át.
Azon a reggel
rozsdás pénzt tettek kék szemére.
Azon a reggel
riadtan bámultam feléje.
Azon a reggel
csak hallgatott makacs ajakkal.
Azon a reggel
olyan volt, mint egy néma angyal.

Árpi bácsi
Göncz Árpád (1922-2015)