Laesia

~ írások ~


Leave a comment

A tökéletességbe és tovább

Olyan volt, mintha mindig ismerném, mindig ismertem volna őt. Pedig nem ismertem, nem is láthattam, azelőtt. Messzi földről jött. Mindenben más volt, mint én, mint mi, vagy mint aminek képzeltem őt. Csatákon vívtunk keresztül. Mindig meglepett, a csalódás pozitívan ért. Rosszabbnak gondoltam, pedig a kezdetektől eszményítettem, valamiért. Azt álmodtam, kézenfogva repülünk. A tökéletességbe. És tovább. Mert ő arra repül. De az eszményképeknek, és az eszményképekkel is, nagyon nehéz itt lent a Földön. Azért nem adom fel. Hogyan is tehetném? Próbálok felnőni a feladathoz, hozzá. Próbálom felnöveszteni őt. És nem lehúzni ide a Földre, hisz ez a kapcsolat sem innen jött. Nem itt köttetett – és meg sem maradhat itt. Marad az Égiekbe vetett hit. FB_IMG_1497624681065

Advertisements


Leave a comment

Kosztolányi Dezső: Azon az éjjel

Azon az éjjel
az órák összevissza vertek.
Azon az éjjel
holdfényben úsztak mind a kertek.
Azon az éjjel
kocsik robogtak a kapunk alatt.
Azon az éjjel
könnyben vergődtek a fülledt szavak.
Azon az éjjel
égett szobánkba gyertya, lámpa.
Azon az éjjel
féltünk a borzasztó homályba.
Azon az éjjel
arcunk ijedt volt, halavány.
Azon az éjjel
halt meg szegény, ősz nagyapám.

Azon a reggel
csupa rokon jött, sirató nép.
Azon a reggel
sürögtek az öreg mosónék.
Azon a reggel
kendővel kötötték fel gyönge állát.
Azon a reggel
lassan vezettek a földúlt szobán át.
Azon a reggel
rozsdás pénzt tettek kék szemére.
Azon a reggel
riadtan bámultam feléje.
Azon a reggel
csak hallgatott makacs ajakkal.
Azon a reggel
olyan volt, mint egy néma angyal.

Árpi bácsi
Göncz Árpád (1922-2015)


Leave a comment

Mami születésnap

Most is ugyanazt kívánom, amit novemberben.

Ezerszeresen térjen vissza a Földre mindaz a szépség, jóság, tisztesség, bátorság és erény, amit ő sugárzott ránk.

Megőrizzük a szívünkben, továbbadjuk, amit ránk hagyott.

Süssön a nap ragyogón és virágozzék tengersok nárcisz.

A kedvence volt.

Maminak