Laesia

~ írások ~

Mozaikok.

5 Comments

Az asszony a fa alatt, népes családdal. Nem akart elfogadni ételt. Majd a gyerekek kedvéért mégis elfogadta.

Nem voltak közös szavak. Az Égre bökött, hiszek-e.

Bólintottam.

Hatalmas ölelést kaptam…

5

A kislány, aki buborékfújót, kifestőt és új cipőt kapott. A Jókai tértől a Nyugatiig fogta a kezem és kacagott. Nem tudta abbahagyni, póniként ugrándozott. Összenéztünk az anyukával. A szeme neki is csillogott…

28

A fiú, aki sok más társával együtt sérülten jött. Egyedül volt. Törött kezét Szegeden röntgenezték, de gipszet nem kapott. Ki tudja, mióta hurcolta így a kevés cuccot. Megközelíthetetlenül szótlan, magába forduló volt.
Fájdalomcsillapítót, vizet, telefonos tolmáccsal útbaigazítást, néhány jó szót kapott. Hirtelen magához tért, mint kitikkadt, este meglocsolt virág. Ledőltek a nyelvi korlátok. Húsz perc volt még a vonatindulás, s ő a lánykérésig jutott…

33

A Keleti kövén, szabad ég alatt, késő este, idősebb nő az ölében gyermeket altatott. Otthoni dalait énekelte. Szeméből könny patakzott. Férje összeszorított szájjal ült, tekintete a távolba mutatott. Talán Németország fele. Vajon mire gondolkodhatott…

25

A férfi, aki a parkban, éjjel, csupaszív doktornőnk kezei között, fáról lógó infúziótól, kedves beszédtől és sok hallgatástól végül magához tért a sokkból. Evés előtt (illetve helyett) inkább imádkozott.

21

A hajnalban érkező fiúnak megígérni, akinek elrabolták tényleg mindenét, hogy megtalálom és utánaküldöm a testvérét. Ő, a rendes, bemegy a táborba, Debrecenbe. Ott vár majd, amíg… Aztán hallgatni telefonvégen a csöndet, várni, amíg keres és nem talál. Nem ismer ilyen nevet a BÁH. Helsinkinek írtam. Nem reagált.

Jafri kivágva

Szegedi segítővel, Ákossal hajnalra, postavonatra várni. Pashto-t tanulni élőben. Nem google translatort bogarászni. Kuncogni magamban, hogy tegnap a fiúkkal a telihold volt a téma. Most a számokat vesszük egytől ötig, hogy férfitársaság is van néha.

2005 09 14 291

Benzinkútnál térképet venni. Rögtönzött földrajzórát rendezni. Nem, Zugló Vasútállomás még nem az osztrák határ. Bicskére a Déliből megy vonat, Keletiből amarra jár. Nem, Magyarországgal nem szomszédos Németország. (Közben elgondolkozom… tudom-e, merről jöttek? Mekkora táv másfél hónap gyalog? Afganisztán harmadik legnagyobb városa mi lehet vajon? A Keleti-László kórház útvonalat már mindketten ismerjük. Ezt vajon én tudom?)

09 21 033

Az este a mécsesekkel, kis, majd egyre nagyobbra bővülő körben. Amikor buktát kaptunk és rétest (nem hiába voltam előtte több napon át éhes). Könnyekért mosoly, ölelés, parfüm járt cserébe. Meghatott, de nem mondom, hogy megérte. Bár inkább maradhatott volna a család békében, biztonságban, egyben. Nem lett volna szükség erre az egészre. De az ölelést soha nem felejtem.

2005 09 14 801

A kameruni testvérpár, igen. Szemem láttára olvadtak egybe. Még Athénban szakadtak el egymástól, azóta külön jöttek. Majd éjjel egykor, köszönhetően a véletlennek, a kelenföldi vasútállomáson egymásra leltek.

2005 09 14 027

Külön táborba szólt a családtagok papírja, ez volt számomra az első ilyen eset. A Helsinki-s ügyvédet az éjszaka közepén vajon felkeltsem-e?

09 21 025

És itt jött szembe az első rendes rendőr: ha nem adják másképp parancsba, az éjfélkor lejárt papírokkal a kisgyerekes család hajnal 4-ig az utcán maradhat.

09 21 099

Erről meggyőzni őket volt a nehezebb. Fél lábbal már a taxiban. Hogy ne késsék le a határidőt, eltaxiznak Győrbe. Csak éjfél előtt odaérjenek.

2005 09 14 028

Sok-sok integető kéz, arc, mosoly a vonatokról, sok köszönet. És közben pontosan tudom, ha van még pár perc, lett volna étel vagy meleg ruha is a raktárból. De fütyült a kalauz. Lejár a papír. Menni kellett.

pcsvnt

A fő ételosztó, Baba, aki éjfél után jóval (miután a családok jól, a többiek pedig lehetőség szerint el lettek látva) kihoz az inge alatt 25 müzliszeletet a kamasz fiúknak. Hiszen gyerekek még ezek – mondja. És osztogatja nevetve a raktár napközben rettenthetetlen, szigorú ura.

9

Hirtelen felindulásból benzinkútra menni, este tíz órakor száz jégkrémet venni. Forró nyári estén kamaszfiúkkal tömött vonatra Kőbánya-Kispesten, feltenni. Ice cream. Ice cream??? Nem hiszik. Majd igen.
Mosolyokat bezsebelni. :)

2005 09 14 569

Purdét fürdetni anyukával együtt. Több hét szenvedés, nélkülözés után. Mekkora kincs a langyos víz, a tiszta ruha, szappan, babakád…
szegedicsoda

Végigmenni a Keletiben úgy, hogy már nincs nálam semmi, mindenem elfogyott. Pedig nehéz szatyrokkal indultam, mint mindig. Vasárnap, boltok bezárva, szívem szakad meg, de ennek a babának egy korty tejet sem adhatok. Csak egy mosolyt az anyukának. Félek, vajon elfogadja-e. Visszamosolyog…

2005 09 14 591

Elsírni magam, újra és újra, amikor megérkezem, a földön, piszokban fekvő tömegek láttán. Ez itt az én kormányom műve? Ez az én hazám?

2005 09 14 708

Végignézni a facebook-falamon. Se cuki fotók, se nyaralás, se képek, se okos mondatok. Csak ‘hozzatok ételt, 100 ember jött a vonattal, hol aludjanak?’ mindenhol…
2005 09 14 687
Idegenekkel facebook-barátságra lelni, a világ száz tájának önkénteseivel szó nélkül tenni-venni. Együtt kenni szendvicset, együtt osztani tejet, segíteni orvoshoz jutni, várni a peron mellett. Nem nézni, kérdezni, ki honnan hova. Csak nyújtani a kezet. És csodálni, napról napra, hány más ember van ugyanígy vele.

09 21 108

Dadogni a rádióban, először. Visszautasítani, másodszor. Majd rutinosan, hajnali 4-kor, felcsörgetni mindenkit, ha baj van. Sajtót hívni, közleményt fogalmazni, nyilatkozni. Szépen beszélni angolul. Most csak ez van. Egyedül ebben bízhatok.

2005 09 14 674

Nem adni a telefonom, belül zokogni, hisz gyerek még. Csak egy rövid hívást kért. Tudom.
Magyar szám, rövid hívás, szinte biztosan csempész. Ez még az első hét. Nem tehetem, magamat és a további önkéntesmunkát veszélyeztetném. Meghalok bele, de a szabály az szabály, főleg, ha magamnak szabom.

2005 09 14 570

Pár nappal később nézni, amint bátrabb önkéntestárs telefonján írja haza egy meglett férfi: MOM WE ARE IN HUNGARY. WE ARE SAFE NOW.
Próbálni nem sírni….

2005 09 14 578

Amikor az orvosi parányi WC-jében egyszerre vetkőzik ekcémás férfi, mosdóban gyereket fürdetünk, a gasztrovírusok parancsának engedelmeskedve meg többen is rohannánk befelé – összeütközni és egymásra nevetni. Aztán, khmmm, ha kell, ruhát cserélni….

2005 09 14 410

A csempészekre mint világ szégyenére nézni. Majd megtudni, hogy nem vonattal mentek az enyémek (akkor még leszedték volna őket).  ‘By car, by car’ – mondják a többiek. “Thanks god… they are safe now.” Ismétlem utánuk, teljes meggyőződéssel: INSHA ALLAH.

2005 09 14 658

Esti programról kicsípve érkezni. Közéjük a földre, Keleti kövére ülni. Dicséretet bezsebelni. Hirtelen burkát viselő nő jön, én is önkéntelenül összehúzom ruhám. Bár 40 fok a meleg és felöltöztem rendesen, hátha őket zavarja tán? Egyszerre vágják rá, nem, nem… Megmutatják a világ összes kamaszos báját, ‘no problem, we are in Europe now’. Mintha hónapok óta gyakorolnák… Mindenesetre meggyőznek, dől a nevetés mindenfelé, nem fiúk már. Férfiak, bizony, én pedig gyorsan állig begombolkozom. :)

2005 09 14 364

A táskámban maradék rágót találok. Még az ‘afgán parkban’ szóródott szét. Kis fogadott fiam csomagolta össze így szépen, rendben, azonnal nyúlva érte, szorgosan. Azóta is érintetlenül ott, a táskám legmélyén van.

2005 09 14 290

Németországból jött afgán önkéntesnek az első pár szó után azonnal átadni a munkát, felelősséget, pénzt. Hagyni, hogy csinálja egyedül, mert nála jobban senki nem érti a dolgot, őt semmi pénzért le nem cserélném.

2005 09 14 586

A kislány, aki aznap este először jött ki önkéntesnek. Napközben youtube videókról tanulta az iráni laposkenyeret. Nemzeti ételeiket.
“Jól fog esni nekik egy kis hazai” – ő írta a facebookra így.

30

A segítő kezek, minden nap, tucatjával, ahogy összeérnek a nagy asztal felett. Bérkocsis utca. Futószalagon kenjük a szendvicseket.

10

Egymást borotváló férfiak. Béke, testvériség. Miért ugranak be mégis erőszakos képek, ahogy villan a borotva, torokhoz ér a kéz? Csak nem az én agyam is a média mossa rég?

31

Önkéntestárs, aki hajnalban, éjszaka, ágyból ugrasztva is képes kimenni az állomásra a kismamáért a vihar közepén. Aki 20 percen belül ruhát, vizet, feltöltött telefont hoz az állomásra. Sorsok, életek múlhatnak rajta. Aki egy személyben, egyedül, vagy a többiekkel van kint, máskor ingben a tévében, JÓL nyilatkozik. Akitől megtanultam, mikor szükség van rá, nem kell félni, ha az ember mentőt hív vagy hivatalba jár. A jó, a legjobb példám. Köszönöm, András.

32

Rengeteg önkéntes, segítő, telefonvégen tolmács. A városban vagy a világban, bármely részén. Nélkülük félkarú óriások lennénk. Urdu, pastu, fárszi, dari, arab, török, francia, angol. Csak egy gombnyomás a kórházban és mehet a vizit kihangosítva, több nyelven. Milyen jó…

22

A rendőrök, közterület felügyelők, sofőrök, takarítók, vasutasok, akik teszik a dolgukat az egyre nagyobb nyomásban. Személyesen nagyon sokat segítenek nekünk. A parancs, utasítás viszont jöhet, jön. Nekik sem könnyű, tudom.

50

VÍZ, az éltető víz a melegben, az első mosakodás a kútnál, a ‘Magyarországon a csapból ivóvíz’ soknyelvű felirat, a mindent lemosó, áldást hozó esti zivatarok. A raktárba hozott és kivitt, kiosztott víz, a nedves törlőkendők. A könnyek, infúziók, legális vagy rejtett, titkos, magánlakásokon adott fürdők. A strand, ami most érdeklődés hiányában elmaradt sokunknál – este mégis emlegetjük.

14

Az ölelés, amikor nyakamba borult. Megtaláltuk egymást egy nap keresés után a rendőri intézkedéstől felkavart városban azzal, akinek a testvére még súlyos betegséggel kórházban van.

Nyugati Judit

Az esti, megtartó teázás a Keleti csupasz kőpadlóján. Emberek mennek el, gyerekek játszanak. Lufi pukkan. Ő hirtelen be a takaró alá. Én is megijedek, de nem annyira. Pastu nyelven magyarázza, hogy bomba, bomba és közben nevet teliszájjal. Mind nevetünk. Én nem annyira.

8

Aztán az első nyelvleckém, ő anyanyelvén beszél, én is, hagyjuk az angolt és kiderül, nemcsak az öccse maláriás, neki meg lelőtték a tálibok az autóját. Háromszor perdült, a feje azóta is fáj. Ki kéne vizsgálni, talán agyrázkódás. Nem, nem megy magyar kórházba. Menni kell tovább…

24

Három nap múlva fogad el ételt (ha muszáj), öt nap után nyílnak meg a szavak. Az utolsó éjszakán shiatsu a csillagok alatt. Még mindig a Keleti kőpadlóján. Rég lejárt papírokkal… ‘No problem’ – mondják. Ők nem aggódnak. Lassan már én sem. Nem annyira.

23

Rendben lesz a feje, szerencsére (nagyjából).
És az élete? Remélem, az is. Szívemből kívánom. Ő, meg az öcsi már nem egy a napi (1)500-ból.

3

A rendőr, aki lejön, kávézik és megbeszéljük. Hogy nem bántják őket. Hogy lesz-e razzia. Mikor, hány ember, merről. Hogy felszállhat még a hajnali vonatra, igen. Vigyázni fog rájuk. Hacsak nem jön parancs.

7

A kiserdőben három gyermekével két napig étlen-szomjan bolyongó, törökül beszélő asszony, aki fájdalmában kiáltva, sírva kezet csókolt (borzasztó…), majd összedugtuk a homlokunk hosszan, zokogva-vigasztalva… a ‘SEMMI’ feliratú cetli a cápataxistól már rég az önkéntestárs autópadlóján van.

20

Fejet összedugva mp3-at hallgatni közösen a várakozás hosszú óráin át…

29

Majd a saját zenéjüket tölteni fel ugyanoda, és nézni a hatást.

16

Good bye-t integetni a kislánynak, akivel a délutánt átjátszottam, a nőnek, akinek enni adtam, a férfinak, aki az egész életét elmesélte. A legjobbakat kívánni a szívemben és tudni, hogy soha, de soha többet nem látom őket. A peron másik végén újra 65 ember vár…

26

Rábeszélni a mérges, nem józan hajléktalant, hogy ne vegye el a talpalatnyi földet. A végén kabátot ajándékoz az egyik fiúnak.

15

Menni, híreket keresgélni, tolmácsot hívni és hogy a lehető legjobb módon segítek, csak remélni.

61

Viccelődni velük, milyen lesz, ha holnap már nem lesznek itt.

1

Remélni, hogy így lesz. De nem. Itt vannak megint. Várni a fuvarra, sokáig hiába várni.

4

Az orvosi rendelőben kétcsíkos tesztet látni.

2005 09 14 631

Betegen feküdni, lázasan, majd felállni.

51

Hasonlóan segítő, halálosan fáradt, végletekig terhelt önkéntesekkel kommunikálni. Határokat szabni, békíteni, nem játszmázni.

2005 09 14 184

Félni. Már nem félni, majd újra félni. Csempészről, cápataxisról az utast lebeszélni.

2005 09 14 698

Virágnak örülni, újra életet élni.

2005 09 14 416

Többiekkel együtt zenélni.

2005 09 14 621

Örülni, amikor végre mennek a buszok.

2005 09 14 157

6500 ember. 6500 sóhaj. 6500 megkönnyebbülés. 6500 mosoly.

52

A kavarodás miatt elvesztett kapcsolatom.

2005 09 14 268

Mint egy buborék, ami kipukkadt, felszállt – üres a város, üres a Keleti. Mindenki útnak indult már.

11

Öröm, egy teljes napig, szinte mámor. Majd kezdődik újra, megint.

Röszke, sátor.

Tényleg ez lesz majd?

Szögesdróttal szegett ország?

Zárt tábor?

6

Advertisements

5 thoughts on “Mozaikok.

  1. Csodás történetek. Megkönnyeztem egyiket, másikat. Emberségből jeles! Irigylem a szeretteidet, hogy ismerhetnek :)

Ha úgy érzed, mondd:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s