Laesia

~ írások ~

501. Boldogalmák

Leave a comment

Szanaszét szórtam egy kosárnyi mosolygós almát.

Csápjai, mint óriási szélmalom karok, terültek ki a város felett.

Eredetileg egy helyre szántam.

Sokkal több gazdája lett.

Mindenhova mosolyt ültetett.

Az utolsót egy kisfiú kapta, aki csokit osztott a metrón. Miklós-napon.

Apukája kezéből, szégyenlősen – alig akarta elfogadni a csere-ajándékom.

De más is történt e napon.

Most – talán életemben először úgy igazán – megajándékoztam magam is.

Néhány napja megfáztam. Az almák pedig kicsattantak az egészségtől.

Magukban hordozták azt.

Kézbe vettem őket a fotózáshoz és ellenállhatatlan vágyat éreztem.

Ebbe most bele KELL harapnom. Bár ajándéknak szántam mind, az egyikükbe muszáj volt.

Megkérdeztem, melyikük segítene szívesen.

A kölcsönös választás egy szépségtapaszos példányra esett.

Harsogott a fogam alatt.

Tavaszt hozott. Életet.

Ittam, habzsoltam, szinte haraptam az egészséget.

Minden sejtemben, minden porcikámban éreztem.

Elmondhatatlan érzés volt.

Sosem éltem át evés közben ekkora boldogságot.

Valamit tudnak ezek az almák, nagyon…

Úgy döntöttem, kinyomozom, honnan származnak, milyen gazdától.

 

UPDATE 1: Nem tudom nem észrevenni az Élet nagy humorát.

Az 501-edik facebook-ismerősöm

egy IGAZI FARMER.

Fiatal, kreatív, kicsit sem átlagos.

Jófej. :)

Advertisements

Ha úgy érzed, mondd:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s