Laesia

~ írások ~

Mint

Leave a comment

amikor egy buborék szétpattan
megtaláljuk az utat a katlanban
a selyemfüggöny zsinórral nyílik szét
elérjük lentről a víz felszínét

talajt biztosan fogunk ugrásból
hirtelen ébredünk, szép álom karjából
csecsemő szája húzódik mosolyra, fogatlanul
beér az állomásra a gyorsvonat, ki tudja, hol

mint amikor teli pohár víz az asztalra koccan
egy picike a vízből kiloccsan
mint mikor először pattan ki a dáliabimbó
és észrevesszük, ez mennyire jó

a bábjátékban a mesehős arca felderül
egy marék gyöngy a padlón szerterepül
mint sóhaj, a függöny túlsó oldaláról
hatalmas szem szőlő, közepén mag, szinte lángol

mint a jegenyefák, ha szélben susognak
megcsúszni a jégen és megtámaszkodni karral, oldalt
kitárni arcunkat a frissítő szélnek
pukkanással nyílik a palack, átadja magát a gyöngyözésnek

mint sapkát dobni messze a magasba
elérni a buszt, teli tüdőből szaladva
mint idegen helyek után otthon ébredni reggel
mint nyugodtan várni, amíg a nap felkel

elsőként lépni a friss, ropogós hóra
időben elérni, ha kezdődik az óra
mint kézen fogva vezetni gyereket, időst, gyengét
mint meghallani a kérdést, mit kendőzés rejt épp

mint elsőnek inni poros, hosszú úton a kút hideg, friss vizéből
meghallani a titkot az éj csendjéből
mint mély álomból ébredni, ami igazán jó volt
mint tél után a tavasz, amikor hideg és hó volt

mint rájönni, hogy hétfő és ez most éppen elég
meghallani egy régi kedves zenét
mint a legény, leány, akire azt mondták, derék
újra forgásba lendül a malomkerék

mint amikor az asztalnál összecsendül villa, kés
a csecsemő felsír, olyan jó sejtés
mint amikor a gyógyír végre hatni kezd
helyére ütik az utolsó szöget

szépen, lassan hasad a vászonszövet
és a vers már megy fejből is
vacsoránál elég lesz tejből is

mint amikor valami szétpukkan
felbukkan, körülnéz, kimegy vagy bekukkant

mint a kocka, ami még biztos nincs elvetve
amikor semmi, de semmi nincs elveszve

amikor visszanyerjük álmaink maradékát
és észrevesszük patakparton a békát

amikor együtt hordozunk terheket
és a gyereknél senki szebb nem lehet

amikor újra futunk, a csúcson túl
amikor üzennek, a síron túl

amikor ennél szebb már-már nem lehet
amikor nem baj, nem bánt a kikelet

amikor van még a forgóajtón túl
amikor álmunkban valaki értünk nyúl
hogy segítsen tovább, menni, hogyha lehet
és csak ezért nem fáj a kikelet

amikor megnyugszik mindaz, ami szép
egyformán, legyen bár fényes vagy sötét

amikor újra esni kezd a hó, bár
sok ember mélán már mást vár

de elmosolyodik, mert annyira szép
hó, eső, szitálás, világos, sötét

és csak könnyű kabátot, esernyőt vesz elő
olyan ez a márciust, szinte tavaszelőt
meglepőn idéző
csendes
februári
hétfő

fotó

Advertisements

Ha úgy érzed, mondd:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s