Laesia

~ írások ~

Üresbe tett

Leave a comment

napok – pilleszárnyakon múlnak
nyúló láncszemekként
egymásba simulnak.

Szél töri kint
jégbefagyott tölgy
érrendszerét.
Bent meleg, csönd, puha, sötét –
édes, kevés beszéd.

Áldás a hallgatás.

Termékeny a Csend.

Visszaáll a Rend.

A lélegzet lélekig ér
alvás puha álmot ígér.

Csupasz még a gondolat
nem okozhat gondokat.

Egy a kicsi, egy a nagy.
Ritmus vezet, erőt kap.

A szándék az égig ér
nem néz ki
csak befelé.

Eggyé váló lenyomat
álom, emlék, mozdulat.
Nem emelnek falakat.

Csend van. Rend is. Megnyugvás.
Réges-újra kézírás.
Felhők közé, látomást.

Úgy ott, mint itt
úgy bent, mint kint.

Forgószél a sóhajtás.
Tetté váló látomás.
Sose szűnő varázslás.
Felszín alatt parázslás.

Visszahódítja tereit a rend.
Erőt ad hozzá a csend.

Egy év – csak egy pillantás.
Bármi lehet tanítás.

Egy csepp vér
egy telér.

Terhe, mint az űrszekér
végtelenben robban szét.

Sűrűsödő adás, kapás.
Téli fagyban – ellazulás.
Csillagköszöntő látomás.
Életre szóló
áldomás.

Kihagyhatatlan állomás.
Köszönetbe burkoló palást.

Ősrobbanás

Minden

Szívdobbanás.

 
Soós Bertalan képe

Advertisements

Ha úgy érzed, mondd:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s