Laesia

~ írások ~

VIdám társaság

Leave a comment

szállt fel a buszra. Kamaszok. Elképesztően jó kedvükben voltak.

Egymás szavába vágva tréfálkoztak.

Élénkek, színesek, csontból-velőből-élők voltak.

Hamarosan a mellettük, velük szemben ülők is mosolyogtak.

Bár késő az este, a buszon fáradt arcok, ragadós lett a vidámság.

Tespedő fáradtság foszladozott.

Jókedv, nevetés, vidámság – pár megálló, s mindenki mosolygott.

Ránk ragadt a nevetés, bár nem értettük szavuk.

Nem messzeföldről jöttek. Itt volt az otthonuk.

Vajon számított, hogy nem zavart senkit hangoskodás? Sem idegen szavuk?

Föl-fölröppenő kezük, mint pillangók szőtte kacagás, röpködött, mint koranyári tiszavirágzás.

A jókedv már közös. Csak övék: mondókájuk.

Elbűvölten néztem kezük.

Oly sokat tudott.

Hangtalanul, mint ködtündérek teszik a dolguk,

elbűvölő nyelven idézték meg a varázslást.

Bárki megtanulhatja.

Szép és titokzatos.


chickadee

Advertisements

Ha úgy érzed, mondd:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s