Laesia

~ írások ~

Reggeli villamossal

Leave a comment

mentem haza pár megállót.

Beszereztem a műtét utáni sebgyógyító-roborálót.

Idős házaspár ül le velem szembe.

A bácsinak nagyon jó a kedve.

Többször is tréfálkozott.

Felesége ruhája feketéllik, mögüle szúrósan rámormogott.

Rosszkedvéhez ragaszkodott.

A villamos megállt most.

A hangosbemondó utcanevet mondott.

– Tündér utca vagy Honvéd? – kérdezte a bácsi incselkedve.

Rám is átragadt vidám, tréfás kedve.

Arcát süti a nap, koraőszi fény. Pajkos szeme nevetős, legényes. Színe szép ég-kék…

– Honvéd!!! – dörren rá a felesége szemből.

Csak nem enged már az egyszeregyből.

– Nem is tudom, miért hangzik mindig úgy, mint a Tündér… – zsörtölődött még utcákon át,

miközben felbukkant bennem a nevetés.

Köszönöm, csodafül-bácsi, a szép ajándékot!

Ezentúl majd én is TÜNDÉRUTCÁT hallok.


fotó

Advertisements

Ha úgy érzed, mondd:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s