Laesia

~ írások ~

Meggyűrődött

Leave a comment

a mesekönyvben egy sarok.

Milyen érdekes…

A papír, amelyre íródott, az enyészeté lesz.

Meggyűrődik, szakad, becsokizódik.

Kád vize nyeli el.

Szélvihar tépi.

Gyerekkezek érik.

Ha kint hagyjuk a kertben egy hűvös hajnalon,

tavaszra nem marad belőle semmi.

Bezzeg bennük a mesék!

Öröklétűek.

Gyermekek nőnek fel.

Nemzedékek!

Mesék mindig voltak, lesznek.

Vagy mégsem?

*

Benéz egy csillag az ablakon, s legyint.

”Emberek, könyvek, mesék?

Ez a Föld nevű bolygó is

olyan kis csitri még…”

~˘~
ˇ

Ha szépen bánunk velük, könyveink elélnek soká.

Nagymama padlásáról előkerül egy képeskönyv,

paplakból régi Biblia,

kódexet rejt a levéltár.

Ha szépen bánunk

magunkkal, s velük,

a mesék is végigélhetik

teljes életük.

Együtt mosolyognak ilyenkor odafenn

csillagok a mesékkel

és velünk

idelent.

fotó

Advertisements

Ha úgy érzed, mondd:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s