Laesia

~ írások ~

Kórházi lépcsőfordulóban

Leave a comment

álltam.

És mit láttam…

Kismamát, nagypocakost.

Kedveset, szimpatikust.

Már épp kész volt, összepakolt.

Lassan a lépcső fele indult.

Férje hátulról belekarolt.

Szintén kedves, szimpatikus.

Hallgatta, mi történt odabent.

Bólogatott.

A kismama már nehezen mozgott.

Lépcsőn lefele óvakodott.

Mégis a férjére figyelt.

Hozzá igazodott.

Törékeny termet, nagy pocak.

És ő ment elöl, ő vezetett.

Irányított.

Félkézzel hatalmas vasajtót nyitott.

Férje végig belekarolt.

Arcán értő figyelem,

másik kezében fehér bot.

Így ballagtak hosszan a kórházkerten át.

Néztem utánuk, míg a szem ellát.

Megejtő volt.

fotó: Natalya Karavay

Advertisements

Ha úgy érzed, mondd:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s