Laesia

~ írások ~

Öröm örömöt vonz. (Spar-os matricák Dévának)

2 Comments

Kipakolok a futószalagra. Mögöttem kedélyes öregúr következik. Mondtam már, hogy szeretem a kedélyes öregurakat?

Viccelődünk. Viccelődik… Megérkezik a felesége is.

Miután többször eljátszottuk, hogy igazán kifizethetném az övéket, én meg igazán szívesen zsebre tenném a prémium kategóriás pisztáciás feketecsokit, megjegyzem, hogy ha azt nem is, de ha nem tartanak igényt rá, a matricákat szívesen elvinném. Van valaki, aki nagyon fog örülni neki.

-Csak tessék, csak tessék… – ajánlkozik az öregúr. Felesége kedvesen bólint.

Megvárom a fizetést. Kezembe veszem a sok matricát, amit ajándékba kapok. Átjár az öröm, kisugárzik… Pontosan tudom, mennyire látszik. Mennyire fog Déva örülni neki. Örülnek ők, az adakozók is. Körülöttünk mindenki.

És ahogy az lenni szokott, az öröm is, mint sok más érzés, ragályos. Tovahullámzik.

Csoszogó nénike fordul vissza az ajtóból, aki már vitte volna, kezében tartva matricáit.

-Tessék, kedveském. Látom, mennyire örült neki. Odaadom ezt is. (Fokozódik az öröm. Kettő saját, hat plusz kettő ajándék és még négy.)

Egy férfitól is kapok kettőt, aki nem szeretné elvinni. Tizenhat csomag matrica néhány perc alatt, egy jókedvűvé varázsolt pénztáros, kedves idős házaspár, akikkel valószínűleg össze fogok még futni és körülöttünk még néhány száj, ami fülig ér.

Borús vasárnap délelőtt, városvégi kis közért.

Nos, ha nem is túl sok, ez is valami. Mit tegyünk vele?

Örüljünk neki. :)

fotó

Advertisements

2 thoughts on “Öröm örömöt vonz. (Spar-os matricák Dévának)

  1. Ez egy nagyon kedves tortenet, es tenyleg igy van, hogy az orom es pozitiv dolgok tovabbi hasonlot generalnak. Eszembe jut a tortenetedrol egy sajat elmeny, ami szerdan tortent. Remelem nem baj, ha roviden leirom. A sarki kisboltban egy idos neni szokott neha lenni, gondolom nyugdijkiegesziteskent kisegit. Nem hiszem, hogy tul nagy a forgalom, es biztos orul ha valaki az “ezt kerem/ koszonom/viszlat”-on kivul kicsit tarsalog is vele. Szoval az utobbi nehany alkalommal jot beszelgettunk. Legutobb ados maradtam 10 pennyvel. Mondtam neki, hogy akkor valasztok egy olcsobb uditot, mert csak x osszeget raktam a zsebembe, mert a kutyaval voltam setalni. Erre o kedvesen azt mondta, ne aggodjak, majd legkozelebb beadom a penzt. Nyilvan nem nagy osszegrol van szo, es ha netan nem viszem vissza (persze, ez eszembe se jutott), akkor o is kipotolta volna, de maga a gesztus jol esett. Hazamentem, es rogton vissza is vittem a penzt, amit o nagy mosollyal koszont meg. Nem akartam, hogy esetleg bajba keruljon, hogy ha meg kis osszeget is, de ugymond hitelez a vasarloknak. Ez az apro gesztus teljesen feldobta a napomat.

Ha úgy érzed, mondd:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s