Laesia

~ írások ~

Létegyüttlét 2.

Leave a comment

Létegyüttlét. Végig ásítozom…

Az énektanárok gyöngye örülne, hogy nyitom a torkom. Sűrű az energia, ahogy jógán mondanánk. Álmos vagy, ahogy az átlag kívülálló vágja rá. Én egyszerűen csak hagyom…

Vidám autó utasaként indulok haza, majd BKV-ra váltok.

Nyugati tér. Várom az éjszakai járatot.

A busz vidám fiatalokkal és turistákkal teli. Kívülről a zene (Y-M-C-A) még beszűrődik.

Felszáll egy Égenjáró*. Helyet csinálok neki.

Egymásra nézünk. Összemosolygás. Felismerés.

Talán épp csak mi ketten nem bulizásból tartunk hazafelé.

-Honnan? – szól hozzám a kérdés.

Létegyüttlét, nincs kendőzés.

-Egy előadásról jövök. A Felébredésről szólt.

Mondom, miközben hosszan, szépen elnyújtva, már-már tökéleteset ásítok.**

Nos, az előadáson is voltak paradoxonok. :)

fotó

 ´
` ´ `
´

*Az Égenjárók a hagyomány szerint ragyogó szemű nők, akik inspirációt hoznak. Ha belépnek egy terembe, mindig felfigyelünk rájuk. Valami megváltozott.

**A tudatos ásítást a hangképzésben a torok lazítására használjuk. Még tanulom.

Advertisements

Ha úgy érzed, mondd:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s