Laesia

~ írások ~

Nagymamákon átívelő történet

3 Comments

1986 tavasza.

14 éves vagyok.

Ragyogó napsütés. Nemsokára az osztállyal ünnepi műsort adok.

Még egy túlélendő délután, aztán 2 hét a szabadság, két hét a semmittevés. A kamaszoknak oly fontos időtlen túlélés.
A tavaszi szünet már a miénk.

Életünkben először adtuk mi a műsort. Mint minden osztályra, ránk is ránk került a sor.
Ápr. 4. A nagy megmérettetés. Most megmutathatjuk, mit tudunk.

Drága igazgatónőnk valamiért Rozsgyesztvenszkij Rekviem című versének részletét mérte rám. Úgy gondolta, a soha vissza nem térő, elvesztett fiát gyászoló anya siratódala – 14 évesen – nekem áll jól.

Tökéletesen igaza volt.

Az osztály a műsorral tarolt. Elmosta a közönséget a monológom.

Két előadás, délelőtt kicsik, délután nagyok.

Végre, végre szabadulhatok.

Csokitortát kaptunk ajándékba, a Candide-ot. Igazgatói dicséretet és egy egész szabadnapot!!!

Szárnyalva, repülve hazarohanok.

Soha nem éreztem még ekkora boldogságot. Muszáj megosztanom.

Csak képzeltem, hogy rohanok. Döcög a busz, hosszú hétvége előtti péntek délután…
Elolvasom a Candide-ot.

Tűkön ülök. Végre leszállok. Nem várok a liftre. Hét emeletet rohanok.

Otthon…

Otthon néma csend fogadott. Valami ült a levegőben. Valami volt ott.

Még nem mondtak semmit, de már tudtam. Baj volt. Apai nagyapám arca még hosszú évekig előttem volt.

Anyai nagymamám, aki távolabb, a határon túl lakott, aznap reggel szép csendben, nyugalomban távozott.

A szüleim már úton. Temetés, költözés nélkülünk…

Minden kérdésemmel egyedül maradok.

Két hétig senkihez se szólok. Nem eszem, nem beszélek. Aludni sem tudok.

Az egyetlen személy van mellettem, aki megért ebben. Apai nagymamám. És a húgom.

Két hét múlva vissza a Földre. Szülők és iskola. Erőszakos visszatérés volt. Valamit belőlem magával ragadott.

Hiába várták vissza az iskola ünnepelt versmondóját, az üdvöske néma volt. Többé meg se szólalok.

Soha többet nem szerepeltem önszántamból és az erőszak sem hatott. Nem álltam ki a porondra többet. Nem láttam értelmét. Nem látom.

Elmúlt majdnemmindegy, talán épp 28 év. Reflektorfényben ma sem állok.

Imádom a szavakat, de sosem írtam könyvet vagy blogot.

Mindent megadok az énekóráimért, de kerülöm a színpadot.

Miért tennék olyat, aminek nem látom értelmét?

Nem fogok.

Ma délután megkértek minket, ha kedvünk tartja, írjunk majd a Városi Jógi oldalon.

Ennek valahogy értelme volt. A kicsitől rögtön az egész erőre kapott.

Az első (még papírra vetett) írásom a másik nagymamámról szólt. Holnap lenne a születésnapja.

Ugye nemcsak szerintem szép ez?

Nagyon…

(Kelt 2013.11.17-én, Városi Jógi elvonulásban)

Fotó: innen.
Az enyémeket Csomor Attila készítette, a társulatét és Andiét Horváth Zsuzsanna.

Advertisements

3 thoughts on “Nagymamákon átívelő történet

  1. “Soha többet nem szerepeltem önszántamból és az erőszak sem hatott. Nem álltam ki a porondra többet. Nem láttam értelmét. Nem látom.
    Elmúlt majdnemmindegy, talán épp 28 év. Reflektorfényben ma sem állok.”

    Kineziológus simán tud ezen változtatni ha akarsz, de más módszerek is vannak erre. Persze ha neked így jó, hogy még mindig gyászolsz és ez a halottak határozzák meg az életed, úgy valóban nem érdemes ezzel foglalkozni.

    • Szia, köszönöm a hozzászólásod. Megvannak a magam módszerei (amik alkalomadtán bővülnek is).

      Az ideát és odaát közötti világgal egyébként szívesen foglalkoznék értő módon többet. Szeretem a halottaim (főleg, akikhez életükben is kötődtem) és foglalkozom velük, de messze nem ők határoznak meg és gyászfolyamatban sem vagyok éppen. Amit pedig leírok – bár a pillanatban tökéletesen igaz – általában ettől el is múlt. :)

      Ez az írás is egy felismerés része volt. Azóta sokminden változott.

  2. Pingback: Az Anahakan-rózsa | Laesia

Ha úgy érzed, mondd:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s