Laesia

~ írások ~

Káááááááááár…. – valóban kár?

1 Comment


Szerencsés napra ébredtem.

Vasárnap.

Ma nem kell korán kelnem.

Nem kellett volna.

De mi ez a zaj?

Egy tonna varjú. Meg mégegy. És mégegy…

Vonulnak át felettünk. Vonulnak át a város felett.

Félredobom az álmom. Értékes kincs-morzsák…
Félrehajtom a reggeli mantrázás jótékony, körbeölelő baldachinját.

Az erkélyre rohanok. Hol a telefonom?

Varjak, varjak, épp felettünk vonulók…

Rengetegen voltak, se vége, se hossza a menetnek.
Ez nem olyan meglepő novemberben, ha a várost övező szántóföldektől pár lépésre lakik az ember.

De igen. Ennyi varjú meglepő. Sohasem láttam még ennyit. Elfeketítették az eget.

> ˙ <

Gondolkoztatok már rajta, milyen lehet repülni?
Álmodtok róla rendszeresen?
Álltatok hídon, hegytetőn, körfolyosó magasán, egy pillanatra se tekintve le, annyira vonz a mély odalent?
Játszottátok azt gyerekként, hogy egyre magasabb mászókáról, padról, kerítésről huppantok le, megtudni, mi van “előtte”?
Imádjátok, ha tépi a hajatokat a szél?
A hullámvasút bármikor jöhet?

Nekem igen és igen és igen és igen és igen.

> ˙ <

Berohanok a telefonért, próbálom megörökíteni őket.

Nem lehet.

Mindig arrébb szoktak vonulni párszáz méterrel, de most nem. Most éppen felettem.

Túl közel a fényképhez.

Letettem a készüléket.

Kitárom a karom újra a szélnek, épp úgy, mint az első percekben.

Még mindig jönnek és jönnek és jönnek és jönnek és jönnek.

Alakzatban.

Néha egy-egy kiválik, társával örvénybe keveredve.

Egyik-másik merész hurkot ír le, ideköszön nekem, szárnyával szinte súrolva a fejem.

Folyamatosan köszönnek, miközben mennek. Búcsúztatva a Várost, amit itthagynak, üdvözölve a Vecsésen túli területeket.

> ˙ <

Már tudom, milyen érzés repülni. Pontosan tudom.

Én is velük szálltam ott és akkor.

Azt persze továbbra sem tudom, hogyan kell csinálni.

Egy ház negyedik emeletén lakva talán jobb is, ha nem firtatom.

De azóta a vasárnap óta – már nem is akarom.

> ˙ <

Ehhez a történethez nemcsak kép tartozik, hanem egy jógagyakorlat is.
Kell hozzá egy asztal, sok bizalom és néhány jóbarát, aki elkapja az embert.

Fotók: 1, 2.

Advertisements

One thought on “Káááááááááár…. – valóban kár?

  1. Pingback: A. – a kezdetek | Laesia

Ha úgy érzed, mondd:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s