Laesia

~ írások ~

Ritmusok. (Szívdobbanás)

1 Comment

~  Csenge és fiatalon elment sportolóink emlékére  ~ 


fotó

Ritmusok között élünk.

Ritmusok közötti szünetek csendjében. Ritmusok hegyének-hátának hullámain.

Ezt senkinek nem kell elmagyarázni. Nekem el kellett, mégis.

Munkaügyben, egy előadáson ültem. Hatalmas nézősereg.

Az előadás a szív munkájáról, a szív ritmusáról szólt. Nekem.

Szívünk (a többihez hasonlóan) egy csodálatos Lény. Egy csodálatos szerv. Fáradhatatlanul ver, miközben a szünetekben, icike-piciket pihen.

Van neki ehhez a testén belül egy saját kis vezérlőközpontja, saját karmestere.

Mint az emberek agya. Mint az endívia szíve.

Ő mondja meg, mikor, milyen gyorsan pörögjön a motor.

Ha túl gyorsan ver a szív, az nem ‘gazdaságos’, túl sok energiát emészt. Elfáradnak izmai.

Lehetetlen hosszabb ideig fenntartani ezt az állapotot.

Ha pedig túl lassan ver, esetleg nem jutunk elegendő éltető oxigénhez.

Agyam, mint fő oxigénfogyasztó, erre azt mondaná: “ez se vicces”.

Nagyon fontos a munkája a szív karmesterének.

Nemcsak hosszútávon.

Néha ezen múlik, s perceken belül dől el, véget ér-e egy fiatal ember, sportoló, élsportoló élete.

~ . ~

Vannak jelenségek, állapotok, folyamatok, és igen, voltak-lehetnek gyógyszerek is, amelyek megzavarják ezt a munkát.

Egy hasonlattal tudnám leírni.

Képzeljük el, hogy valaki befogott orral lapul a tenger közepén. Hatalmas hullámzásban. A víz mélyén.

A számunkra láthatatlan karmester időről időre jelet ad neki.

Most rugaszkodj el, hogy a két hullám közötti csendben érd el a vízfelszínt.

Levegőt vesz, majd újra alábukik és a tengerfenéken megpihen egy picit.

Mi történik, ha a karmestert megzavarják és rosszul int?

Esetleg egyszer rosszul rugaszkodunk. Félrenyelünk, a víztől köhögéssel szabadulunk.

Ha ez egymás után többször megtörténik, szinte biztosan a vízbe fulladunk.

~ . ~

A gyógyszergyáraknak ma az egyik legnagyobb félelme (a megelőzésre költött milliárdokban mérhető rettegése), hogy olyan gyógyszert találunk, ami alattomosan, lopakodva, szinte láthatatlan módon, millió emberből egynél megtámadja ezt a központot.

A szív karmesterét.

Erről szólt az előadás, hogyan dolgozzunk még jobban azon, hogy elkerüljük, bármi is megzavarja a ritmust, a természetes állapotot.

Az előadás nemcsak az eszünkhöz, a szívünknek is szólt. Megrázó képsorok, elfogódott arcok.

Érző lények a gyógyszerkutatók.

Néma, tömött sorokban hagyuk ott a tárgyalót.

A lift nem bírta a tempót, elindultunk hát gyalog. Öt emelet, öt lépcsőforduló.

Az elsőnél valaki – teljesen szabálytalan módon – a szakmai hirdetőtáblára helyezett egy magánjellegű feliratot.

“Kicsinyek tánca – Szívek ritmusa”

Helyszín, időpont.

Pink capital bold.

Rózsaszín tütüs kislány mosolyog a szórólapról.

Kolléganőmre néztem. A szívem elszorult.

Egy napon született gyermekei közül az egyik sportol, beszél, lovagol. Másikuk – bár szíve már nem lyukas – önállóan járni, futni, táncolni sose fog.

Összeakadt a pillantásunk. Láttam, ahogy próbálkozik. Mosolyog…

Sose felejtem el azt a pillanatot.


fotó

A felismerhetőség elkerülése végett a valóság szálait összegyúrtam.
A tények és a Pillanat – így volt.

Advertisements

One thought on “Ritmusok. (Szívdobbanás)

  1. Pingback: ‘Ott, ahol a hatos megáll’ * | Laesia

Ha úgy érzed, mondd:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s