Laesia

~ írások ~

Egy csepp könny, egy Bede Anna-könyv…

Leave a comment

Fotó:

~ o ~

 

Az úgy történt, hogy elcseréltem a húgom királylányos könyvét néhány faékszerre.
Nem lehetett nem otthagynom.

Becsomagolt születésnapi ajándék híján beugrottam a közeli antikváriumba. Bíztam benne, hogy kincsre bukkanok.

Ott volt. Először is, a frissen nyílt bolt tulajdonosának csillagszemében.

Még alig volt könyv az üres, dióbarna polcokon, a fény mégis mindent beragyogott. Akik ezt olvassák, tudják, miről beszélek.

Szóba elegyedtünk.
Nem, nem tartanak új könyveket.
De mindjárt felhívja a mamáját, nála esetleg lehet. Általában otthon több példány is akad. A mama ugyanis meseterapeuta.

Míg vártam, kicsit körbenéztem.

Idős hölgy lépett be a boltba. Rendkívül izgatottan.

-Megvan? Sikerült, megszerezték?
-Nem kaptam telefont….

Megvolt. Ott volt.

Fátyolos tekintettel, megilletődve nézte. Hozzányúlni nem mert.

-Fiatalember, kérem… Kinyitná ezt nekem? Én -remegett meg a hangja- nem merem.

A fiú, értve is, csodálkozva is, belelapozott. Fiatal, olyan húszévesforma volt.

-Nem, nem az. Egy másik példány… – szakadt ki a hölgyből a sóhaj. Bepárásodott szemei a távolba meredtek.

-Pont húszéve veszítettem el. Azóta keresem.

Könyvet aznap mégse vittem haza.

Kincset… kincseket igen.

Ha láttok valahol egy Ilonka Viola Ibolya névre szóló, dedikált Bede Anna-példányt, kérlek, szóljatok.

Tudok egy antikváriumot, ahol leadhatom.

Advertisements

Ha úgy érzed, mondd:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s