Laesia

~ írások ~

a kezdetekről…

Leave a comment

Ez a vers nagyon sokat jelent nekem.

Mikor először találkoztunk (több éve már) rögtön megfogott, belém ivódott, azóta is itt él egy kicsit bennem.

Aztán ősszel, a Csend-elvonuláson, utolsó két sora engem választott.

Ültem a fűben, ragyogó, nyarat idéző napsütésben és néztem a betűket, míg tűztáncot nem jártak szememben.
Akkor a kis papírt szívem fölé rejtettem, a mondandót beleengedtem a Szívembe és kitárt karokkal az illatos, őszi fűbe feküdtem. A fülemben még gong-szó visszhangzott és a Pillanat annyira átjárt, azóta is könnyű megmerítkeznem benne.

Fogadjátok Virág versét nagy szeretettel:

 

CSEND

Csend van. Saját szavam
Sem hallom.
Csend van. Saját magam
Sem látom.
Minden kötött s minden
Szabad.
Minden változik és
Marad.
Belefekszem a Mindenségbe.

Nem kell, hogy bárki is
Megértse.

Janits-Szabó Virág

                                               (Kép Virágtól.)

Advertisements

Ha úgy érzed, mondd:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s